Ez a történet megtörtént eseményeken keresztül mutatja be első komoly kapcsolatomat, házasságomat, ahogyan Én láttam! Igyekeztem annyira objektív lenni ennyi év távlatából, amennyire csak lehet. Nincsenek költői túlzások és nem szándékoztam rossz színben feltüntetni senkit, de ha mégis ez olvasható ki, akkor az csak az események láncolatának a következménye.   

Egy szó ami mostanában foglalkoztat a "miért?". Már öt éve fel-fel ötlik bennem és a mai napig nem tudok rá válaszolni, ilyenkor amikor ismét sajnos végett ért egy kapcsolatom. Miért történt és mi értelme volt? Egy házasság ért véget akkor, egy kapcsolat ment a kukába, amiből nagyon nehezen tudtam talpra állni és akkor valami meghalt bennem. Valamit kitéptek belőlem. Azóta minden más, nagyon más.

Pedig minden jól indult! Harmónia, a vélemények egyezése, szerelem! Kezdetben sok anyagi nehézségünk volt, de túl lendültünk rajta. Megszületett a lányunk, miközben új lakásba költöztünk, nyaraltunk nyáron és még csak  a deviza hitel sem érintett meg minket. A szüleim biztos támaszként álltak mindvégig mögöttünk. Igen, nem csak mögöttem, hanem a kis családunk mögött, és mégis.

Előre bocsájtom, nem vagyok szerelmes az exembe, mivel számomra a bizalom a legfontosabb egy kapcsolatban az pedig kihunyt mint egy elfogyó gyufa lángja. Sosem tudnék bízni benne, pedig még ma is csinos, ha akar még kedves is tud lenni. Csak az a fránya bizalom, az nem lesz meg sosem. 

Első találkozás az unokatesóméknál volt, ami nagy hatást gyakorolt rám és már szinte csak azért mentem hozzájuk, hogy láthassam . Csak a bátorság hiányzott, hogy kiléphessünk ebből a még plátói és elég egyoldalú érdeklődésből. Viszont jött egy alkalom, ami jónak ígérkezett egy lépés megtételéhez, a szülinapom, amire elhatároztam hogy meghívom, de nem ám csak Őt, hanem hátulról, kerülővel az unokatesóm közreműködését is igénybe véve. Mindegy is,  a lényeg, hogy eljött, ott volt a kis garzonomban és nálam boldogabb ember akkor nem volt! A búcsúzáskor meghazudtolva magam, randira hívtam. Izzadtam, a szívem majd kiugrott, az ájulás szélén voltam és igent mondott! 

Első randink közös volt a a már unalomig emlegetett rokonoméval. Moziba mentünk a nyugatihoz és a "Hárman párban"-t néztük meg. Szeles volt az idő, akkor tájt nagy lobonc haja volt, amit vitt a szél minden felé. Innen már ment minden egy kapcsolat felé és úgy éreztem az életem egyenesben van. (Ez az érzés azért hiányzik azóta is.) Bemutatkozás a szülőknek, ha jól emlékszem 4-5 hónappal később hozzám is költözött. Idilli volt így vissza gondolva. Még tanult, így egy kereset volt egy ideig, de ez nem volt akadálya a boldogságunknak. Nagyon sokat segített hogy le tudjak felnőtt fejjel érettségizni, hosszú estéket tanultunk át. Nem volt köztünk hangos szó, veszekedést sem hallhatott senki, mert nem volt. Mindent meg tudtunk beszélni és ez rohadtul tetszett, összekovácsolt minket. 

Folyt. köv.

Következő bejegyzés: Kapcsolatunk a szülőkkel